[2009.06.28. 14:00]

35 évre kapták a koncessziót

A Falcon részére a koncesszió 35 évre biztosít jogot bányászati tevékenységre, amelyből már 15 év letelt (hiszen közben egy svéd cégtől vették át a kutatást), viszont a koncesszió meghosszabbítható a 35 év felével. A társaság a makói földgázkincs kitermelésére 2007-ben kapta meg az engedélyt. Szabó György, a TXM Olaj- és Gázkutató Kft. vezetője úgy nyilatkozott korábban, hogy eddig 250 millió dollárt invesztáltak a kutatásba. Hét kút és egy, az algyői gázelosztó állomásig futó gázvezeték épült meg. Utóbbi azért, mert a magasabb rétegekből kitermelt szénhidrogént is el kell szállítani, ráadásul ezután fizetni kell a 12 százalékos bányajáradékot. A nem hagyományos lelőhelyek kitermelése annyira újdonság, hogy az 1993-as bányatörvényben is csak egy-két éve nevesítik a 49. paragrafusban, mint „nem hagyományos eredetű és különleges eljárással kitermelhető szénhidrogén”. Vagyis mikor a Falconra ruházták a koncessziót, még a törvény sem értelmezte a nem hagyományos lelőhely fogalmát. A törvény alapján a lelőhelyet minél hamarabb hasznosítani kell, vagyis a bányatelek megalapításától számított 5 éven belül el kell kezdeni a kitermelést, különben jogvesztő hatály lép érvénybe. Ha letelik az 5 év, akkor az illetékes minisztériummal kell tárgyalásokat folytatni a hosszabbításról, és a járadék is magasabb lehet.

Sok vagy kevés a bányajáradék?

„A kitermelés megkezdésekor a Magyar Állam csak a kitermelt ásványi nyersanyag értékével arányos bányajáradékra jogosult. Ennek konkrét %-os mértékét a hatályos törvény állapítja meg, míg a termelt földgáz értékét a mindenkori tőzsdei ár alapján határozzák meg. Véleményem szerint, amennyiben 2011-12 években valóban megindulhat a kitermelés, ennek a projektnek a megtérülése – különös figyelemmel a földgázellátás liberalizálására is – a koncesszió lejárata körül várható” – teszi hozzá dr. Esztó Péter. A bányatörvény 20. paragrafusa értekezik a bányajáradékokról, amelyek széles értékhatárok között mozognak a kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia típusától és mennyiségétől függően. A szilárd ásványi energiahordozók mélyműveléses bányászata esetén például 0 százalék a járadék, mivel Magyarországon mélyműveléses szenet már alig bányásznak, amúgy a szénre általában 2 százalék vonatkozik, mivel túl sok ráfordítást igényel. A járadékok mértékének alapfilozófiája, hogy minél kevesebb a ráfordítás, annál magasabb a járadék, és fordítva. Viszont a jövőre nézve érdemes az alábbi passzusra vetni egy pillantást: „a bányajáradék mértéke geotermikus energia esetében a kitermelt geotermikus energia értékének 2 százaléka.” A Horn-kormány alatt bekerült egy szociális töltetű passzus is a törvénybe, amely azóta is „rongálja” a tiszta piaci viszonyokat: „befizetett bányajáradéknak a 12 százalékot meghaladó részét az energiaár-kompenzációs befizetés elkülönített számlájára kell átutalni”.



Mire lehet elég a makói gáz?

A megismert és lehatárolt előfordulás földtani ásványi nyersanyagvagyona óriási, de a ténylegesen kitermelhető készlet adatai a szakemberek részére is csak becslésekre szolgálhatnak. 1400-4500 milliárd köbméter közé teszik a mélyben szunnyadó gázvagyont. Ez akár 100 évre biztosítaná Magyarország gázellátását – mondta korábban Szabó György. Az azonban nincs előírva, hogy a kitermelő olajcégek mekkora gázmennyiséget adjanak el a magyar fogyasztóknak, és mennyit exportálhatnak. Nyilván össze kell vetni az importgáz árát és szállítási költségeit, valamint a makói gáz árát, ahol szállítási költségekről alig beszélhetünk.

Mindemellett az energiabiztonság is alapszempont, márpedig Ukrajna és Oroszország esetében ellátási biztonságról beszélni romantikus lázálom. A májusi „Energiabiztonság 2009” konferencián Dr. Horváth Ferenc, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének professzora elmondta, hogy Magyarország energia- és nemzetbiztonsága három fő szempontra építhető: a makói árokban található gáz kitermelése, az atomenergia-program bővítése és a megújuló energiaforrások hatékonyabb támogatása. A tudós hozzátette: „mai ismereteink szerint a fosszilis energiaforrások elkerülhetetlen csökkenését aligha lehet kompenzálni új energiaforrásokkal.”