[2009.03.07. 18:22]

Fortress Europe

A brit belügyminisztérium nemrég meghirdetett várostervezési versenyében arra buzdítja az építész és dizájn-szakos hallgatókat, hogy a közterek tervezésénél gondoljanak a „biztonsági és védelmi szempontokra” is. A tájékoztató szövege szerint a pályázók megbízást kaptak egy hektár kiterjedésű városi tér újratervezésére, mely terroristatámadás következtében megsemmisült.

Az igazán dermesztő a dologban az elképzelt támadás részletes leírása. A versenyanyag két öngyilkos-bombát említ (személyi szállítású rögtönzött robbanóberendezés) és két autóbombát (járműszállítású rögtönzött robbanóberendezés), amelyek „fényes nappal robbannak fel egy ebédelő emberekkel teli téren.”

A leírás szerint „az egyik jármű behatolt egy, a térre néző irodaépület előcsarnokába és a robbanás következtében az épület összedőlt. A két „mezítlábas” öngyilkos merénylő a téren összegyűlt tömegben robbantotta fel a rájuk szerelt bombát, míg a második járműnek sikerült közelebb kerülni egy épülethez és nagymértékű kárt okozni benne, de mivel nem volt képes behajtani, az épület nem dőlt össze. A négy robbanás több mint ötszáz halálos áldozatot és ezerötszáz sebesültet követelt. A legtöbb sebesülés az összeomló épületek és a repeszként működő irodai üveg valamint bútor által okozott másodlagos törésekből keletkezett.”



New Way, New Life

A versenytájékoztató, amelyet a Belügyminisztérium és a Nemzeti Terrorelhárító Biztonsági Hivatal közösen fogalmazott meg, nem nevezi meg Londont, hanem lényegében egy elképzelt támadást vázol fel egy nagy európai városban 2007-ben. Arra az esetre, ha valakinek problémát okozna elképzelni egy egy hektár kiterjedésű területet, megemlítik, hogy a londoni Trafalgar tér ilyen nagyságú terület.

A versenyt bejelentő sajtóértesítőben Lord West, a védelmi miniszter, így nyilatkozik: „a terrorelhárító biztonsági intézkedések belefoglalása az építészeti tervezés legkorábbi fázisaiba lényeges szempont lesz a jövő biztonságosabb zsúfolt köztereinek kialakításánál.”

Az ország egyik vezető építésze azonban azzal vádolta a kormányt, hogy az a terrorizmustól való „rettegés kultúráját” táplálja. Piers Gough akadémikus, aki az Építészeti- és Épített Környezet Bizottság tagja, arra kérte a hallgatókat, hogy bojkottálják a belügyminisztérium által szervezett versenyt. A legjobb pályázatért járó fődíj 2000 font, amely olyan kritériumok legjobb megvalósításáért jár, mint az üveg és a kőműves burkolat korlátozott alkalmazása az épületeknél és az autósbomba-akadályok építése a közterületen.

Real Great Britain

Gough, aki jól ismert hivalkodó és gyakran elrugaszkodott városterveiről valamint mulatozásairól, a versenyt a „paranoia terjesztésének” nevezte. Hozzátette, hogy „a terrorizmus általi fenyegetés nagyon minimális a közúti balesetekhez képest.” Alastair Donald, a Westminster Egyetem építészeti tanszékének vezetője is egyetért Gough-gal abban, hogy „a tervpályázat csak a félelem kultúráját erősíti a társadalomban, az építészeket pedig még több szabályozással köti gúzsba.”

Az év elején a Nemzeti Terrorelhárító Biztonsági Hivatal oktatófilmeket bocsátott ki, melyekben arra tanítják az építészeket, hogyan építsenek pánikszobákat, autóbomba-akadályokat és hogyan csökkentsék az üvegalkalmazásokat, hogy terrortámadás esetén csökkentsék az áldozatok számát. John-Paul Nunes, a Brit Királyi Építészeti Intézet vezetője, azzal utasította vissza a „pánikkeltés” vádját, hogy „a verseny a jó tervezés támogatásáról és nem egyfajta bunker-mentalitás meghonosításáról szól.” (independent.co.uk)