[2008.05.20. 12:21]

A szociális városrehabilitáció

Több nemzetközi és hazai tanulmány is rávilágított már arra, hogy egy városrehabilitációs program sikere nem feltétlenül garantált, ha kizárólag az épített környezet felújítására koncentrálunk és háttérbe szorul a társadalmi és gazdasági környezet megújítása. A fenti tapasztalatot figyelembe véve 2005-ben Magyarországon elsőként a fővárosi önkormányzat és az érintett kerületi önkormányzatok szociális városrehabilitációs modellkísérletet indítottak három lakónegyedben. A négyéves programra, amely a kőbányai Bihari úti telepet, a józsefvárosi Magdolna-negyedet, valamint a ferencvárosi Dzsumbujt érinti, 1,8 milliárd forintot különített el a főváros, ehhez járul az önkormányzatok támogatása. A projektekben az épület- és lakásállomány felújítása kiegészül egy erős szociális programmal, ami elősegíti a helyi társadalom helyzetének javítását.

A Magdolna-negyed

Józsefvárosban a kerületfejlesztési stratégiában körülhatárolt 11 negyed közül a társadalmi és környezeti problémákkal legjobban terhelt városrészek a Magdolna-negyed és az Orczy-negyed. A Magdolna-negyed területén 74, kizárólag rossz minőségű, komfort nélküli vagy alacsony komfortfokozatú, 30%-ban egyszobás, önkormányzati bérlakásokat tartalmazó ház található, melyek felújítására eddig a kerület gyakorlatilag semmit nem fordított. Ennek köszönhetően a „Magdolna-negyed” Józsefváros és talán Budapest egyik legnagyobb kiterjedésű területe, ahol a leromlott fizikai környezet, a társadalmi-gazdasági elmaradottság jellemző, a hátrányos helyzetű családok rendkívül magas arányban vannak jelen, s így a városrész egyre jobban leszakad a kerület többi részétől. A Magdolna-negyed szociális rehabilitációjában az életminőség és a lakáskörülmények javítása érdekében kiemelt hangsúlyt kap az épület- és lakásállomány korszerűsítése és a lakókörnyezet megújítása.

A program a szolgáltatások javítása mellett emeli az oktatás, a kultúra színvonalát, és elősegíti a helyi civil szervezetek együttműködését. Ezen kívül a kisvállalkozók és kiskereskedők támogatásával, új munkahelyek teremtésével, foglalkoztatási és képzési programok indításával gazdasági rehabilitációs elemeket is tartalmaz. A helyi társadalom aktív részvételével talán valóra válik az itt élők társadalmi leszakadásának megállítása, a szegénység és a kirekesztettség megszüntetése és egy biztonságosabb lakónegyed kialakítása. 2006-ban veszik fel a kapcsolatot a programban részt vevő házak lakóival, illetve megtörténik az épület és lakásállomány műszaki gépészeti felmérése. Az elkövetkezendő három évben a program 690 millió Ft fővárosi önkormányzati és 120 millió Ft önkormányzati támogatással gazdálkodhat.



A Dzsumbuj

Az 1937-ben átadott, három épületből álló telep egyik legfőbb problémája, hogy gyártelepi környezetbe ékelődött, és így elszigetelődött a város többi részétől. Az egymásra nyitott, többnyire 28 m2 alapterületű, szoba-konyhás otthonokból álló Dzsumbuj egyfajta zárványtelepként képzelhető el, amely az előrehaladott gettósodási folyamat következtében koncentrálja, tartósítja és újratermeli a nyomort, és kilátástalanná teszi az itt élő 800 lakó életét. A szociális helyzet javítására már korábban történtek lépések: 1997-ben az önkormányzat létrehozta a telepen a Dzsumbuj Help Közösségfejlesztő Központot, s 2004-től a szociális rehabilitációt előkészítő Külső-Ferencvárosi Szociális Rehabilitációs Programiroda is megkezdte munkáját. A projekt sikere érdekében együttműködésre kapnak felkérést a szociális, egészségügyi, közigazgatási, bűnmegelőzési, foglalkoztatási, kisebbségi, gyámügyi, oktatási, felnőttképzési és drogmegelőzési területeken érintett szervezetek. A rehabilitáció végső célja lényegében az, hogy az itt élőket a szociális támogató program segítségével visszavezessék a társadalomba, és elősegítsék elköltözésüket a telepről.

Többek között képzési, felvilágosító és egészségügyi foglalkozásokat, tanodát szerveznek számukra a családmentori szolgálaton keresztül, ezen kívül adósságkezelő programba is bevonják a lakókat. Mivel a lakások minősége nem teszi lehetővé sem a gazdaságos felújítást, sem a piaci értékesítést, az utolsó lépés a Dzsumbuj teljes kiürítése és felszámolása lesz a program végén. A program teljes bekerülési összege elérheti a 2,5-3 milliárd forintot, így a szociális rehabilitáció csak az első lépés a program végrehajtásában.

A Bihari út

A Bihari út 8/c lakótömbje a Dzsumbuj bérkaszárnyasorához hasonlóan a harmincas évek második felében épült. Kőbánya önkormányzata a szociális városrehabilitáció keretében próbál jobb feltételeket biztosítani a száz darab 25 m2-es szoba-konyhás szükséglakásban, nagyon rossz körülmények között élő embereknek. Az épületek külső renoválása mellett a lakáshelyzet javítását egyes lakások egybenyitásával, az életkörülményeket pedig komfortosítással oldják meg. Mindemellett természetesen a lakókörnyezet revitalizálására is figyelmet fordítanak, amit elősegít a környék Dzsumbujnál valamivel kedvezőbb közlekedési és közműinfrastruktúrája. A lakókörnyezet javítását a telek zöldterületi fejlesztésével és sportpálya építésével próbálják megoldani, aminek kialakításába bevonják a helyi munkanélkülieket is.

Mint ez is mutatja, kiemelt hangsúlyt kap a munkahelyteremtés és ezen keresztül a foglalkoztatottsági helyzet javítása. A szociális vonalat egészségügyi programmal erősítik: gyermeknőgyógyászat és helyi tbc-szűrés működik majd a telepen a program végére. Emellett szociális foglalkozásokat, tanácsadást és kulturális programokat is szerveznek helyben. A projekt 476 milliós fővárosi és 208 milliós önkormányzati befektetésből valósul meg.

Forrás: Tér és Társadalom