[2008.05.20. 12:21]

A városrehabilitáció és a bérlakásprogramok összekapcsolása

Újpest-Városközpont

Újpest-Városközpontban az 1990-es évek elejére kézzelfoghatóvá vált a városhanyatlás, szociális problémák ütötték fel fejüket és a társadalmi kirekesztés megjelenésének is tanúi lehettünk. Az önkormányzat a városrész felújítása mellett döntött, amely két szálon indult el: egyrészt megindult az 1990-es évek második felében a leromlott állapotú önkormányzati épület- és lakásállomány felújítása saját erőből, másrészt elindítottak egy szociális bérlakásprogramot, amelynek keretében a lakásmobilitás növelésére magas színvonalú bérlakásokat építettek. Az újpesti kezdeményezés tehát sikeresen kapcsolta össze a magántőke bevonásával működő városrehabilitációt a helyi bérlakásprogrammal.

A területen tehát egyrészt folyt a magántőke beruházásában az új lakások építése és a meglévő épületállomány felújítása, ez kiegészült az önkormányzati tulajdonban lévő Vagyonkezelő beruházásában épülő magas színvonalú bérlakás-építési programmal, illetve folyt az önkormányzati kézben lévő épület- és lakásállomány felújítása is. Az újpesti program keretében sikeresen kapcsolták össze a magán- és a közszféra beruházásait: egyrészt a lebontott épületek helyén felszabaduló telkeket magánvállalkozásoknak értékesítették, akik magas színvonalú, egyedi tervezésű, 2-3 szintes lakóházakat építettek, és gyakran „lakással fizettek” a telekért, másrészt az új önkormányzati lakóházakban egyes lakásokat a piacon értékesítettek, vegyes tulajdont hozva létre így az épületben.

A bérlakásprogram és a városrehabilitáció együttes alkalmazásával egyfajta mobilitási lánc jöhetett létre a lakónegyedben, s a városrész úgy újulhatott meg, hogy a korábbi lakóknak nem kellett elhagyniuk a negyedet. A korábbi szociális kapcsolatok és a lakóközösség ily módon fennmaradhattak, s ez erősítette a helyi identitást és a közösség összetartó erejét. Az új lakóházakba beköltözők is zömmel a kerületből érkeztek, s a korábbinál jóval fiatalabb, kisgyermekes, stabil jövedelemmel rendelkező családok voltak. E folyamatoknak köszönhetően a városrész társadalmi és fizikai megújulása napjainkra szemmel láthatóvá vált.



Kőbánya-Városközpont

A leromlott állapotú épület- és lakásállomány, valamint az egyre súlyosbodó társadalmi problémák megoldására Kőbánya önkormányzata 1998-ban rehabilitációs akcióterületté nyilvánította a Ligettelkek három tömbjét a kerület központjában. A 10 évre tervezett, 10 milliárd forintos beruházás keretében megvalósuló rehabilitációs program lényege, hogy az eredeti kisvárosias, eklektikus és szecessziós építészeti struktúra megőrzésével, a lakóépületek felújításával, esetleges bontásával és új épületek felépítésével a városrészt építészeti és társadalmi értelemben is revitalizálják.

A kőbányai rehabilitáció, melyben egyidejűleg irányítják az önkormányzati, a befektetési és magánszféra (lakástulajdonosok) elképzeléseit, két fő iránnyal bír. Az egyik cselekvési irány az önkormányzat lakásállományának átalakítása, ami a megőrzésre alkalmas lakásállomány felújításából, illetve a bontások során felszabadult területek többcélú hasznosításából áll. Kiemelt fontosságú eleme volt ezen önkormányzati programnak a kieső lakások pótlására, a lakásmobilitás elősegítésére és a városrész imázsának emelésére létrehozott „Százlakásos” projekt, amely az önkormányzat költségalapú bérlakás-építési programjának egyik fontos eleme. A rehabilitáció másik fő vonulata a magán-, illetve a vegyes tulajdonú társasházak felújítása, rehabilitációja a magántőke bevonásával.

Ennek során az önkormányzati tulajdonú épületeket a magántőke segítségével újítják fel, vagy az üresen álló telkek értékesítésén keresztül az önkormányzat serkenti a magántőke beruházásait a lakásépítésbe. Az újpesti példához hasonlóan tehát Kőbánya-Városközpontban is összekapcsolták a városrehabilitációt a helyi bérlakásprogrammal.

Az elmúlt években a rehabilitáció eléggé vontatottan haladt az akcióterületen. A közeljövőben a hétmilliárd forintos László Liget/László Passzázs projektfejlesztéssel próbálnak új lendületet adni a folyamatnak. A 30.000 m2-es komplex városközpont-fejlesztési beruházással valóra válik a felújítási stratégia egyik fő célkitűzése: a városközponti funkciók kiterjesztése a rehabilitációs területre. Természetesen a rehabilitációt támogató bérlakásprogram sem áll le, hiszen egy 84 lakásos, szociális elhelyezést biztosító ház építésének előkészületei kezdődtek meg 2005-ben. Az állami és önkormányzati összefogással épülő lakóház összesen megközelítőleg egymilliárd forintba kerül.