[2008.04.27. 16:30]

– A budapesti közlekedési káoszt azonban nemcsak a városfejlesztés hiányosságai okozzák, hanem a közlekedés moráljával is mintha gondok lennének. Kopaszok, maffiózók, idegbetegek és akik nem tudnak vezetni.

– A magyarok másként használják az autót, mint például az olaszok vagy a németek. Nápolyban, ha a piros lámpa sárgára vált, már dudálnak mögötted, hogy figyelj, mindjárt zöld lesz. A zöldre pedig igyekeznek egyszerre indulni, hogy minél többen érjenek át a kereszteződés túloldalára. Aki nem indul el, mert elalszik, azt meglökik hátulról és mindenki nevet. A németek, ha kint laknak a kertvárosban, akkor reggelente összebeszélnek a szomszédokkal, és egy autóval mennek be a belvárosba, mert spórolnak.

– Ha elképzelem, hogy Budapesten valaki meglöki az előtte haladót, ott szem nem marad szárazon. Meg aztán a baleseti sebészeten is akad majd tennivaló.

– Nézze meg Budapestet! Egy ember ül szinte minden autóban. Az autó a vezető személyiségének a szimbóluma, és ha hozzáérnek, akkor az ő személyisége sérül. Más pszichológiai alapokon nyugszik nálunk a kocsi és a tulajdonos kapcsolata, mint a nyugati országokban. Ráadásul arányaiban nézve túl sokba kerül egy magyarnak a kocsi a vagyonához, fizetéséhez képest. Az emberek nagy része nincs abban az anyagi helyzetben, hogy kocsija legyen. De muszáj, hogy kocsija legyen, mert így akarja a mindennapok nyomorát kompenzálni. Ehhez hozzájárul a kereskedelem, hiszen félmillió forintért részletre már autót lehet kapni.



Tele vagyok sajnálattal az emberek iránt. De mi az oka ennek az ún. pszichikai megfelelésnek? Tessék végiggondolni, hogy mit kapott ez az ország: világháborúk, diktatúrák stb. Tömegesen ölték meg az embereket. Én terveztem Újvidéken a katonai temetőben egy olyan emlékművet, amely az egy nap alatt kivégzett 40 ezer magyarról szól. Minden összefügg mindennel.