[2008.02.07. 20:49]

1. rész. Mi fán terem a lakópark, és hogy kerülnek ide? Oszlassunk téveszméket!

– Miért határozta el, hogy a lakóparkokkal kezd el foglalkozni? Mi volt az ön motivációja?

– Régóta foglalkozom Budapesttel. A 90-es évek közepén osztrák szerzőkkel közösen könyvet is írtam arról, hogy miként pusztul a belváros. Házról-házra járva alapos állapotfelmérést készítettünk. A könyvet átadtam a főpolgármester úrnak is, aki aztán laza mozdulattal a sarokba dobta. Így nem csodálkozom, hogy a belső kerületek helyenként ma rosszabb állapotban vannak, mint akár egy évtizede. Érdeklődésem a főváros iránt persze ettől függetlenül megmaradt, sőt az ezredforduló környékén elindult lakópark-építési hullám újabb lökést adott, hiszen ma se szeri, se száma a lakóparkokat körbelengő tévhiteknek, előítéleteknek.



– Induljunk el a kályhától! A rendszerváltozás után ismertük meg azt a szót, hogy lakópark. De annyi társítás, téveszme társul a kifejezéshez, hogy tisztázzuk először, mi az a lakópark? Már azon kívül persze, hogy sok ember van összezsúfolva, és park is van meg játszótér. És miért hívják lakóparknak az egyszerű társasházat is?

– Kétségtelen, a lakópark fogalma mára erősen felhígult. A lakóparkok először a főváros magas presztízsű budai oldalán jelentek meg, magas színvonalú szolgáltatásokkal, ezért a fogalomhoz már kezdet kezdetén hozzákapcsolódott a presztízs és az exkluzivitás. A nimbusz – kissé megkopva – máig itt van, amivel az ingatlanfejlesztők élnek, és olykor visszaélnek vele. Ám amikor a lakópark fogalmát használják akár egyszerű társasházakra is, akkor valójában csak követik a fogyasztói elvárásokat. A kevésbé tehetős rétegek tagjai nem tudják megfizetni az exkluzív lakóparkok szolgáltatásait, viszont szeretnének részesülni abból a presztízsből, ami a lakópark nevéhez tapad. Így számukra a lakópark egyfajta presztízspótlék is.