[2009.11.03. 19:23]

– De a befektető csak követi a saját logikáját. Viszont az önkormányzat teremti meg a feltételeket, és adja el a telkeket, mert folyamatosan forráshiányos, nem tud ellenállni, illetve több helyen bizonyítottan korrupt. Aztán hiába ültetik le a polgármestert, a foghíjakat már betömték a selejttel.

– Ez az állapot az egész fővárosra jellemző. Sok telket ismerek, amelyeket eladtak, de a vevők – a főként külföldi, sokszor külföldi „off-shore” cégek – csak bespájzolták, mert ők sem tudják azonnal beépíteni a telkeket, lásd Fradi pálya. Ráadásul most az ingatlanpiac is válságban van.

– Mi a megoldás?

– Úgy lehet kijönni ebből a zsákutcából – most már persze nagyon nehéz lesz, – hogy felszólítják a telek tulajdonosokat, hogy záros határidőn belül kezdjék el az építkezést, vagy vásárolják vissza a telkeket az önkormányzatok. Mi 4 évvel ezelőtt megalakítottuk az ÉMKE-t, azaz az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek szakmai egyesületét. Céljaink között szerepel többek között, hogy szüntessék meg a tervtanácsokat, amelyek a korrupció melegágyai. Egyébként is milyen alapon határozza meg valaki, mondjuk a „Tervtanács”, hogy mi a szép. Nem vagyok híve a kötelező kamarai rendszernek sem, hiszen ahogy annak idején a céhrendszer is korrumpálódott, a kamara is saját barátait küldi a zsűrikbe, – címeim, teljesítményem, kitüntetéseim ellenére – 25 éve nem jelöltek zsűri tagnak! Elgondolkodtató ugyebár, de nem csak én vagyok így, sorolhatnék néhány más kollégát is. Sajnos az egész építőipar korrupt. A nagy cégek finanszírozzák a pártokat. Különben honnan szereznék a pénzt? Ha a cégek megkapják a több milliárdos állami megrendelést, le kell adni a százalékot, különben miért van mindennek háromszoros ára???

– Ön szerint korszerű építészetre lenne szükség, miközben az Orczy Fórumra nem jellemző a high-tech.

– A korszerű építészet lehet high-tech is, de hagyományos építőanyagból épített ház is. Nem biztos, hogy egy szegény ország megengedheti magának a higt-tech-et. Mára már klasszikussá vált példa: Virág Csaba barátom tervezte a Kálvin téri irodaházakat. A dekonstruktivista magyar high-tech-et akarta megvalósítani, szép terv volt, de kiderült, hogy az osztrák banknak nem szándéka, hogy itt Budapesten szuperminőséget produkáljon. Ide ez is jó lesz – legyintettek Bécsben. Gyenge minőségű köpenyfalakat kellett beépíteni, és most az építész tervezőt sárba tapossa a média. Ezért fontos, hogy az építész vállalkozó is legyen, és érezze a dolgok súlyát. Villont idézve: „nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.” Ha nem tudom azt, hogy mi mennyibe kerül, és hogyan hat megépítve, akkor lehet rajzolgatni a végtelenségig, de nem tudom befolyásolni a dolgokat. De mi lesz 20 év múlva? Sokan még be sem vallják, szégyellik, hogy az adott épületet valamikor ők tervezték. Korszerűnek kell lenni, de az legyen 20 év múlva is, maradjon az épület büszkén vállalható műalkotás az építész számára.

– Máshol hogy működik ez?

– Pár éve többször is jártam Kínában. Hatalmas beruházások zajlanak. Az építész mögött áll egy tőkeerős bank, és ők együtt néznek körül a kínai piacon. Bármelyik telket meg lehet vásárolni, aztán összeállhatsz egy kínai kivitelezővel, csak hozni kell a pénzt hozzá. Körül is néztem a magyarországi bankpiacon, de hát ők nem elég tőkeerősek. Tiencsinben terveztünk egy vadonatúj Liszt Ferenc zeneakadémiát, az egyetemi negyedben akarták megépíteni. A magyar zenének nagy ott a respektje, hiszen Japánban már letettünk az asztalra egyet s mást. Nekem kellett volna megszervezni a projektet, a budapesti zeneakadémia tanári karát kellett volna kivinni egy rövid időre szakmai támaszként. Csak aztán itthon betartottak egyesek, sóhajtoztak stb., ahogy ez nálunk ma is szokás!

– Tipikus magyar bukta.

– Az első világháborút követően vált amatőrré Magyarország. Ráadásul óriási hátrányunk is van: a kommunizmus kulturális utóhatásai és az itt maradt személyi állomány!

– Lengyelországban és Csehországban is volt kommunizmus.

– Lengyelország nagy ország, a csehek meg ügyesen haladnak nyugat felé, olyanok szeretnének lenni, mint Ausztria. Földrajzilag is adott a lehetőség, hogy leszakadjanak Kelet-Európától. Mert – ne felejtsük el – az a bizonyos határ, amit meghúztak a második világháborút követően Potsdamban, az ma is fennáll!