[2009.10.12. 17:54]

– Váltsunk témát, mert itt körbeértünk. Még mindig nagyon izgatja az embereket az ún. IMF-hitel. Lehetne egy kicsit homályt oszlatni?

– Az IMF-hitelnek az volt a teljesen legitim üzenete, hogy amikor odajutottunk, ahová jutottunk, akkor nagy volt a valószínűsége, hogy a forint egy jelentős spekulációs támadás áldozata lesz. Tekintettel a magyar lakosság belföldi eladósodására ez a spekulációs támadás padlóra küldte volna az országot. A gond nem az volt, hogy a spekulációs támadás nyomán az államadóssággal óriási bajok lehetnek, mert azok nem jelentettek volna feltétlenül a világvégét. A probléma az 1,7 millió devizaadóssal volt, mert ha jött volna a támadás, akkor valószínűleg a forintot 30-40 %-kal leértékelik.

– De a magyar kkv-szektor továbbra sem kap kölcsönt, likviditása katasztrofális. A magyar anyabankok viszont kaptak kölcsönt az IMF-hitelből.

– A tőkehiány különösen érzékenyen érinti Magyarországot, mert a pénzügyi szektor 80 %-a külföldi tulajdonban van. Még pedig olyan anyabankok és biztosítóvállalatok tulajdonában, amelyek közül többeket a válság nagyon rosszul érintett, és nagyon nagy veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. De náluk ez a tőkehiány halmozott. A leánybankok hitelnyújtó kapacitását nem a leánybank szintjén mérik, hanem a csoportszinten. Ha a csoportnak nincsen tőkéje, akkor kimegy az utasítás, hogy tessék visszafizettetni a hiteleket, és nem szabad új hitelszerződéseket kötni. A két magyar anyabank esetét vizsgálva: az OTP-nek jelentős külföldi leányvállalatai vannak Ukrajnában, Szerbiában. Ezeknek a mérlege nagyon rossz állapotba került, és kérdés volt, hogy az ott keletkező veszteségek mekkora nagyságrendet érnek el, vagyis mennyit kell ebből az OTP-nek feltöltenie. Mert a nemzetközi (baseli) szerződések értelmében az anyabank felelős a leánybank tőkeszerkezetéért. A mi külföldi leánybankjaink esetében nem keletkezett több hiány, mert a veszteségek kezelhetőek voltak, most pedig már kezdenek növekedni. Az IMF-hitel aláírásakor ezekkel a leánybankokkal nem volt gond. A veszély az volt, hogy a két magyar bank spekulációs támadás áldozatává válik, nem lesznek képesek a leánybankjaikban keletkezett hiányt pótolni, és akkor nagy baj lett volna.

– Most akkor lehet kapni hitelt vagy nem?

– A magyar bankrendszer a mai napig nem hitelez. Beleértve az OTP-t és az FHB-t is. A kkv-k, egyének, háztartások nem jutnak hitelhez. Ennek egyik oka a tőkekérdés, a másik oka pedig az, hogy a bankok tényszerűen nem tudják felmérni, hogy kinek adjanak hitelt, hiszen a válla-latok jövője nagyon nehezen kiszámítható.



– A magyar leánybankok nyereséget realizáltak még a válság alatt is.

– Az anyabank szintjén jóval alacsonyabb a jövedelmezőség, mint a leánybankok esetében. Tavaly az anyabankok többsége jelentős veszteséget szenvedtek el, míg a magyarországi leánybankok jól tevékenykedtek. A különbség a sajátos magyar egyoldalú szerződésmódosítások miatt van. A nyugati bankrendszerben a kamatszint a hitelszerződésekben akkor változik, ha a hitelező forrásköltsége változik. Magyarországon azonban a bankoknak még az új kódex alapján is van egy sor hivatkozási pontjuk, hogy miért emelnek kamatot, de a hivatkozási pont nem határolja be, hogy mennyit emelhetnek. Például a kódex azt mondja, ha a jogi környezet megváltozik, akkor emelhetnek kamatot. Pedig abból még nem következik, hogy a bank tény-leges forrásköltsége megnőtt volna. Ez a szabályozási rendszer teljes csődje. A bankrendszer felügyelete és szabályozási rendszere teljesen védtelen.

– Simor András, az MNB elnöke szorgalmazza, hogy a devizahiteleket szorítsuk korlátok közé. Erről mi a véleménye?

– Három éve írtam erről először, hogy a devizahitel bajba fog minket sodorni. Örülök, hogy Simor András megvilágosult, és érdeklődéssel várom a javaslatait.