[2009.08.16. 20:29]

A vagyonadótörvény ingatlanadóra vonatkozó része nem kifejezetten új, gerincét a helyi adókról szóló törvény képezi. De adott a forgalmi érték illetékhatóság (adóhatóság) általi meghatározásához az illetéktörvény is. Elsősorban azért lehet alkotmányellenes az ingatlanadó, mert a jogalkotó a forgalmi érték meghatározásakor eltért a helyi adókról szóló törvény rendelkezéseitől, és a nem szabályozott kérdésekben kihagyta az illetékről szóló törvényt - helyette az adózás rendjéről szóló törvényre (Art.) hivatkozik.

Angyal József pontokba szedte, hogy véleménye szerint miért tévút az ingatlanadó:

1. A lakóingatlan adóját a személynek önbevallással kell meghatároznia. Ehhez be kell vallania az adó alapját képező forgalmi értéket. A forgalmi érték megállapítása kapcsán a törvényből kimaradt az illetékről szóló törvényre való hivatkozás, így az adóhatóságot nem kötik az illetéktörvényben foglaltak, csak az Art. rendelkezései.

Az illetéktörvény alapján az illetékhivatal, jobban mondva az APEH a tényleges forgalmi értéket (a szokásos piaci árat) maga állapítja meg. A vagyonadótörvény itt eltér mind a helyi adókról szóló törvény, mind az illetéktörvény rendelkezéseitől, és a forgalmi érték meghatározásának kötelezettségét a (magán)személyre ruházza át úgy, hogy annak meghatározásához semmilyen támpontot nem ad.

Az illetéktörvény - forgalmi érték meghatározására vonatkozó - rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása kényszerítő ok nélkül korlátozza a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitokhoz fűződő jogokat, és így a korlátozás nem felel meg az arányosság követelményének, a törvényhozó nem a cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt választotta.

A vagyonadótörvényben a pontos forgalmi érték Art.-nak megfelelő meghatározása anomáliákhoz vezet. A mentesség igénybevételekor az Art. szükségtelenül szigorú szabályokat tartalmaz, melyeket a vagyonadótörvény szerint alkalmazni kell.

Art. 99.§ (2) bekezdés:

„Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani”.


Nehéz lesz kitalálni

A személynek - Angyal József értelmezése szerint - egy fiktív polgári jogi ügyletet feltételezve, szerződéses szabadság figyelmen kívül hagyásával kellene egy ”árként általában elérhető” napi piaci árat meghatároznia. A bevallott forgalmi érték viszont nem csupán iránymutatásul szolgál, mint az illetéktörvény alapján. A vagyonadótörvény ugyanis szankcionálja, ha a forgalmi érték meghatározása pontatlan. A 10 százalékos „tűréshatár” rendkívül alacsony. Ennél nagyobb eltérés adódik már egy valós ingatlanértékesítés kínálati és tényleges eladási ára között, illetve adódhat ugyanannak az ingatlannak több tulajdonosa által külön-külön bevallott (becsült) forgalmi értéke között is.

Az adófizetésre kötelezett személynek rendelkeznie kellene független felek között ingatlanok értékesítésekor alkalmazott, összehasonlítható, piaci adatokkal. A személy a törvény fogalmi meghatározása alapján nem tudja a pontos forgalmi értéket meghatározni, mert nem állnak rendelkezésére azok az eszközök, melyek az illetékhatóságnak rendelkezésére állnak. Az adózó csak úgy tudná elkerülni a szankciót, ha legalább azt tudná, hogy az adóhatóság milyen szempontok alapján állapítja meg a forgalmi értéket. A vagyonadótörvény azonban az adóhatóság forgalmiérték-meghatározását sem szabályozza, mivel az illetéktörvény rendelkezéseit nem emeli be a vagyonadótörvény által nem szabályozott kérdésekre.

Az illetékhatóságnak a forgalmi értéket összehasonlítható értékadatok alapján, az illetékfizetésre kötelezett nyilatkozata ismeretében, szükség esetén külső szakértő bevonásával kell meghatároznia. Ha az értéket ítélet állapította meg, azt az illeték-, vagyis az adóhatóság nem bírálhatja felül. De ezek a rendelkezések - a vagyonadó törvény keretén belül - az adóhatóságot nem kötik. Például házassági bontóper vagyonmegosztási ítéletével megállapított forgalmi értéket - eltérő szabályozás hiányában - nem köteles elfogadni. Nem köteles összehasonlító értékadatokat használnia, élhet az adózás rendjéről szóló törvény biztosította jogosítványaival.

Jön az APEH

Ezek után felmerül a kérdés, milyen kötelezettségeket, jogokat biztosít az adótörvény az adóhatóságnak. Eddig az adóhatóság alkotmányossági okokból csak korlátozottan léphetett be ellenőrzés céljából magánszemély lakásába. Még a személyijövedelemadó-bevallás utólagos vizsgálatánál - amit a köznyelv vagyonosodási vizsgálatnak nevez - sem léphetett ellenőrzés céljából magánszemély lakásába. Ám az Art. 98.§ (3) bekezdése szerint „a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóellenőr akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással mint vagyontárggyal kapcsolatos”. Márpedig az ingatlanadó a lakással mint vagyontárggyal kapcsolatos, ezért a revizoroknak szabad bejárásuk lesz 2010-től a magánlakásokba.

Az ingatlan forgalmi értékének ellenőrzése is az szja-bevallás ellenőrzése körébe fog tartozni ugyanúgy, mint a becslési eljárás (vagyonosodási vizsgálat). Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság - szja-bevallás ellenőrzése tárgyában kiadott megbízólevéllel rendelkező - revizorai a forgalmi érték ellenőrzésére hivatkozással bármikor beléphetnek magánlakásokba. Ilyenkor „az adózó köteles az adóhatósággal együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani”. Az adóhatóság nem is titkolja, hogy az ilyen kutakodással szerzett információkat a becslési (vagyonosodási vizsgálatoknál) kívánja felhasználni. A jelen beadvánnyal támadott törvény kihirdetését megelőzően már két nappal az adóhatóság olyan nyilatkozatot tett, mely szerint ha valaki nem fizet ingatlanadót, akkor azt vagyonosodási vizsgálattal ellenőrzik.